Pitypang
Ada, Mite Radujkova 6
A Pitypang központi épülete intézményünknek.Mint az intézmény központi épülete, a Pitypang az intézmény szíve, ahol a legfontosabb tevékenységek és adminisztratív feladatok zajlanak.
Főbb jellemzők
Az épület korszerű szobákkal, játszóterekkel és multimédiás eszközökkel van felszerelve, amelyek lehetővé teszik a gyermekek számára, hogy játékosan és interaktív módon tanuljanak.
Az épület biztonsági előírásokkal rendelkezik, gondosan kialakított terekkel, amelyek biztosítják a gyermekek szabad mozgását és játékát, ugyanakkor garantálják a biztonságot a nap folyamán.
Mint központi épület, itt zajlanak a legfontosabb oktatási programok, beleértve a nyelvi műhelyeket, kreatív tevékenységeket és az iskolára való felkészítést.
A Pitypang különféle programokat kínál a szülők számára is, mint például tanácsadás és műhelyek, ezzel erősítve az intézmény és a család közötti együttműködést a gyermek fejlődésének érdekében.
A Pitypang épület a biztonság, a fejlődés és a közösség jelképe, ahol a gyerekek ösztönző környezetben nőhetnek fel, és felkészülhetnek a jövőbeli iskolai kihívásokra.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörűségesen sárga rét. Arra jártam, elhiheted, igazat mondok neked! Néztem ezt a sárga rétet, csak néztem-néztem, mitől ilyen gyönyörűséges? Addig néztem, addig néztem, mígnem teljesen beleszédültem. Bele a gyönyörű sárgába. Éreztem, hogy körbeölel az a pihe-puha, bolyhos-rojtos, csipkés-bojtos, illatos rét. A szemem kinyitottam és láss csodát! Körbevett egy sárga világ. Mentem, mentem sárga úton. Átbújtam egy sárga lyukon. Sárga lyukból kapun át, láttam ott egy sárga vár. Sárga várban, sok szobában, sok szobának sok sarkában, sarkainak zugában megálltam. A sarokban, hogy mi volt? Sárga hálón, sárga pók. Így hát gyorsan megfordultam, énekhangot meghallottam. Ekkor jött a varázslat, csak még függöny takarta. El sem hiszed, mit láttam! Függöny mögött pitypang szőnyeg, körbe rajta tündérek ültek. A tündérek szőttek, fontak, énekhanggal mosolyogtak. Fonogatták a pitypangot, virágról virágra, bojtról bojtra, rojtról rojtra, kerekedő koszorúra. Koszorúval a hajukban, olyan csoda táncot jártak, még az én lábam is megkívánta. Kézen fogtak, mosolyogtak, a fejemre nekem is koszorút raktak. A táncukba beleálltam, énekükre hangolódtam, lelkem röppent, szívem megtelt, máshol lenni nem volt kedvem. Csoda volt ez, nagy csoda, neve Pitypang óvoda. Ott voltam, ezt elhiheted, igazat meséltem neked!
